Szombath Zoltán - Kohl István - Kónya István - Libus András - Szombath István - Sárkány-Kiss Endre
Bevezetés
A partifecske Erdélyben
jól ismert fészkelő faj, amely a szakadó partoknál gyakran megtalálható. Állományának
felmérése, fészektelepeinek feltéréképezése aránylag könnyen eszközölhető. Az
a körülmény, hogy ez a faj lineáris elterjedést mutat, szigorúan követi a folyók
vonulatát, nagyban megkönnyíti a felvételezést. Ehhez az is hozzájárul, hogy
csak ritkán telepsyik meg a folyómedertől távolabb eső helyeken, például kubikgödrökben
vagy meddőhányók oldalában.
E kis munkaközösségnek sikerült öt alkalommal - a Maros folyó madárvilágának
tanulmányozása során - e faj elterjedésére és állományának megfigyelésésre különösebb
gondot fordítani (Antal-Szombath 1971, Kohl et al. 1975, 1983, Szombath et al.
1989).
1991-ben ötödször ismételtük meg 22 év leforgása alatt a Maros folyó partifecske
állományának felmérését. Ezáltal sikerült átfogó képet alkotnunk e faj egyedszámváltozásairól,
telepeinek eloszlásáról és egyedszámáról. megállapíthatjuk, hogy a faj állománya
számottevő ingadozásnak van alávetve, de a atelepek eloszlása - ez idő alatt
- aránylag állandó értéket mutat. A Maros Erdély legnagyobb folyója, s minden
bizonnyal e vidék partifecske állománya nagy részének nyújt életteret és fészkelési
lehetőséget.
A vizsgált terület és munkamódszer
A Maros folyó teljes
hossza 766 km, amiből Románia területére 719 km esik (Újvári, 1959). A forásnál
mért tengerszint feletti magasság 850 m, míg az országhatárnál 86 m. A folyó
felső szakasza magába foglalja a Gyergyói-medencét valamint a Toplita-Deda közötti
szorost (110 km). A folyó középszakasza az erdélyi Mezőség peremén húzódik,
majd a Nyugati- és Déli Kárpátok előhegyei között éri el az aradi síkságot,
ahol alföldi jelleget vesz föl.
A középső és alsó szakaszon a kanyargó folyó a fészkeléshez kedvező partszakaszokat
alakít ki, főleg azokon a részeken, ahol eróziós tevékenységét könnyebben kifejti.
Kivételz képez a középszakasz alsó része, ahol a kétoldali hegységek szűk völgybe
szorítják a folyót és erdőségek kötik a partokat.
Vizsgálatainkat két csoportban, szinkronban végeztük. A forrástól Ludasig terjedő
262 km-es részt gyalog tettük meg a folyó mellett, míg a hátralevő 457 km,-es
szakaszt evezős csónakkal jártuk meg 1991 június 13. és július 25. között. A
fészektelepeknél a következő adatokat vettük fel: a fészkelőüregek száma, a
megfigyelt madarak száma, valamint a telepeknek az égtájakhoz viszonyított helyzetét
mértük be tájolóval.
Az adatok könnyebb feldolgozása végett a folyót 50 km-es szakaszokra osztottuk
s azokat a forrástól kezdődően számoztuk. Kivételt képez a 15. szakasz, melynek
hossza csak 19 km. Ennek következtében ezen szakasz értékei nem képeznek összehasonlítási
alapot a többi szakasszal (lásd a térképet).
Eredmények
A partifecske állományának
eloszlása a Maros mentén nem egyenletes. A forrástól számított 110 km-es szakaszon
nem találtunk egyetlen telepet sem. Az első telepet a toplita-dedai szoros alatt
Rusii-Muntiinál találjuk (425 m t.sz.f.). Összesen 91 fészektelep volt, amiből
45 a jobb parton, 46 pedig a bal parton helyezkedett el. A legkiseb 3 fészkelőüregből
állt, a legnagyobb telepen 700 ürgeget számoltunk. A telepek hossza 3 és 300
m közöztt váltkozott.
A 2. ábrán a lakott üregek számát tüntettük fel és ez az érték a felleltározott
fészeküregek számának felével egyenlő, elfogadva azt, hogy a meglévő üregeknek
50 %-a lakott (Jozefik, 1962, Marián, 1968). A 91 fészektelepen összesen 9281
fészkelőüreget számoltunk meg. A fent említett 50 %-os lakottságot elfogadva
megállapíthatjuk, hogy 1991-ben a Maros folyó romániai szakaszán kb. 4640 pár
partifecske fészkelt.
A 3. ábrán a fészektelepek szakaszonkénti megoszlását ábrázoltuk, három nagyságrendbe
osztva azokat. A grafikonon a számozás a térképnek megfelelő, tehát a szakaszokat
a folyás irányában tüntettük fel.
A 4. ábra a fészektelepek kitettségét mutatja az égtájak felé, vagyis azt az
irányt, amely fele a telep néz. A sugarakon a telepek száma olvasható le, függetlenül
nagyásguktól. A fészektelepek irányvektorainak megkerestük az eredőkét (a vektorork
összeadási szabálya alapján). Az eredő az É-K-I zónába mutat, számértéke pedig
nagyobb, mint az összetevők bármelyike. Az eredő a keleti iránnyal 25 fokos
szöget zár be.
Hasonló eredményt kapunk abban az esetben, ha a fészektelepek nagyságát is figyelembe
vesszük. Az így kiszámított eredő nagysága azonos a fészektelepek eredőjével,
és a keleti iránnyal 36 fokos szöget zár be az É-K-I zónában.
A Déda és Arad közötti szakszon - melyet négy alkalommal ellenőriztünk - a teéepek
és az üregek száma nem arányosan változik (5. ábra). 1991-ben az üregek száma
majdnem a felére csökkent az 1989-es eredményekhez visyonyítva, míg a telepek
száma kevésbé esett vissza (Kohl et al. 1975, 1983, Szombath et al. 1989).
Mivel 1970 és 1991 között öt alkalommal vizsgáltuk a Maros folyó madárvilágát,
hasznosnak tartjuk a partifecske helyzteére vonatkozó összesített eredményeket
az 1. táblázatban közölni.
A 91 fészektelep közül csak kettő nem volt a Maros partjába építve. A 12. telepet
egy kubikgödörben találtuk, az ártérben, kb. 50 méterre a folyótól. Az 53. telep
egy meddőhányó oldalában volt, kb. 12 m magasságban, 150 méterre a folyótól.
Megállapítható, hogy a partifecske állomány sűrűsége a Maros völgyében sokkal
kisebb mint más ismert folyón. Például a Tisza 370 km-es szakaszán 26 000 pár
költött (Marián, 1968), a lengyelországi San folyón, 442 km-en 4600 pár (Jozefik,
1962), és a Tisza 556 km hosszú szakaszán 33 300 pár fészkelt (Szép, 1991).
Ezzel szemben a Maros 719 km-es szakaszán 4640 párra tehetjük a partifecske
fészkelőállományát az 1991. évi vizsgálataink alapján.
I. táblázat. A partifecske
állomány dinaikája a Maroson 1970 és 1991 között
Table I. Dynamics of the Sand Martin colony along the river Maros between 1970
and 1991
Év Vizsgált szakasz
hossza Telepek száma Fészkek száma
Year Length of section No. of colonies No. of nests
1970 490 km 26 1297
1971 650 km 77 4544
1978 650 km 50 2698
1989 650 km 83 11908
1991 719 km 91 9281
Antal, V. - Szombath, Z. (1971): Recensămîntul coloniilor de Riparia riparia (L) şi Merops apiastre (L) de-a lungul Mureşului între Tîrgu Mureş şi Pecica (Judeţul Arad). Studii şi comunicări. - Muzeul de Ştiinţele Naturii. Bacău. 301-308.
Jozefik, M. (1962): On the Influence of some Environment Factors on the quantity and distribution of Colonies of the Sand Martin (Riparia riparia L.) on the River San. - Acta Ornithologica. 69-87
Kohl, Şt. - Szombath, Z. - Kónya, Şt. - Gombos, A. (1975) Uferschwalbenkolonien (Riparia riparia L.) entlang des Mureş Flusses. - Nymphaea, 3. Muzeul Ţării Crişurilor, Oradea. 191-198
Kohl, Şt. - Szombath, Z. - Kónya, I. (1983): Coloniile de Riparia riparia (L.) de-a lungul Mureşului (II.). - Marisia, XI-XII. Studia Scientiarum Naturae. Muzeul Judeţean, Tîrgu Mureş, 183-185
Marián, M. (1968): Uferschwalbenkolonien (Riparia riparia L.) bei den Mittel- und Unterlaufen Tisza. - Tiscia, 4. 127-138
Szép, T. (1991): A Tisza magyarországi szakaszán fészkelő partifecske- (Riparia riparia L., 1758) állomány eloszlása és egyedszáma. - Aquila, 98:111-124.
Szombath, Z. - Kohl, Şt. - Kónya, I. - Weber, P. - Sárkány-Kiss, A. (1989): Coloniile de Riparia riparia de-a lungul Mureşului, între Izvorul Mureşului şi Arad. - Előadás a S.O.R. (Román Ornitológiai Társaság) tudományos ülésén. Bukarest, 1989. nov. (in press).
Újvári, I. (1959): Hidrografia - R.P.R. Bucureşti. Editura Ştiinţifică.
A szerzők címe:
Zoltán Szombath
Tîrgu Mureş
Str. Victor Babeş, Nr. 9/A
4300 România
István Kohl
Reghin
Str. Aurel Vlaicu, Nr. 3.
4225 România
István Kónya
Tîrgu Mureş
Alea Cornişa
Bl. 16, Ap. 26.
4300 România
András Libus
Pecica (jud. Arad)
Nr. 1132
2948 România
István Szombath
Tîrgu Mureş
Alea Cornişa
Nr. 20., ap. 9.
4300 România
Endre Sárkány-Kiss
Tîrgu Mureş
Str. Harghita, Nr. 6.
4300 România