Szabó D. Zoltán
Milvus csoport (Román Madártani Egyesület)
4300 Tg.-Mureş, Op. 3, Cp. 39
E-mail: milvus@netsoft.ro

Bevezetés

A partifecske fészkelő állományainak felmérése viszonylag könnyen véghezvihető telepes fészkelésének köszönhetően. Az Erdélyben költő madarak főleg a nagyobb folyók szakadópartjaiba vájják üregeiket. Ez a tény tovább segíti a felmérő munkáját, hiszen elegendő a folyópartokat ellenőrizni a telepek megtalálása érdekében.
Partifecske telepek felmérése rendszeresen csak a Maros folyó romániai szakaszán történt (Szombath et al. 1993, Klemm és Kohl 1988). A Szamosokra vonatkozóan igen kevés adatunk van, egyedül a Kis-Szamos egy szakaszára találtam telepek jelenlétére való utalást (Béldi és Mannsberg 1973).
A Milvus csoport (Román Madártani Egyesület) partifecske-programának részeként került sor a Szamosok egy részének bejárására. Sajnos nem sikerült bejárni a folyó teljes hosszát és kimaradt a valószínű több és nagyobb teleppel rendelkező alföldi szakasz, mégis közlésre érdemesnek találom ezen eredményeket, hiszen első ízben történt meg a folyó jelentős szakaszának rendszeres felmérése.

Anyag és módszer

A 415 km hosszú Szamos két fő ága két irányból indul: a Kis Szamos a Kárpátok nyugati feléből, míg a Nagy Szamos a Keleti Kárpátokból ered. A két ág Dés (Dej) városánál egyesül és Vásárosnamény közelében ömlik a Tiszába.
Az adatok gyűjtése 1999 július 13-17 között, evezős túrakenu felhasználásával történt, Szászfenes (Floresti) és Sülelmed (Ulmeni) helységek között. A felmérés során a Kis-Szamos szinte teljes hosszát ellenőriztük (kb. 70 km), az "Egyesült" Szamosnak pedig mintegy 130 kilométerét jártuk be.
A felmérés során minden telepnél megállva a következő adatokat jegyeztük fel: üregek száma (használtnak látszó és 5 cm-nél hosszabb üregeket egyesével számolva), kiásott üregek száma, telep hossza (az adott falon a két legszélső üreg közti becsült távolság m-ben), magassága (a partfal becsült magassága m-ben). A telepek pontos helyét GPS tájoló segítségével állapítottuk meg.

Eredmények és tárgyalás

A vizsgált szakaszon összesen 32 fészkelőtelepet találtunk, ezek mindegyike - egy kivételével - a folyó főágának partjába volt építve. A használtnak látszó üregek száma 2696 üreg volt, ez 60%-os foglaltsági aránnyal számolva (Svensson 1986, Szép 1991) 1617 költő párnak felel meg. A telepek elterjedését a folyó mentén az 1. ábra szemlélteti.
A használt üregek számát véve alapul az átlagos telepnagyság 84 üreg/telep volt, a telepek nagy része (23) nem lépte túl a 100 üreg/telep nagyságot (2. ábra). A fészkelésre kevésbé alkalmas rétegek miatt jellemzőek voltak az alacsony és hosszú, egy-két sorban ásott üregű telepek (átlagos telephossz: 45 m, átlagos partfal magasság: 1,9 m).
A Szászfenes-Dés városa közti részen igen kevés telepet találtunk. Ennek egy lehetséges magyarázata a mezőségi talaj szerkezetében rejlik: a könnyen kiszáradó, morzsalékony rétegbe nem vájhatnak a madarak kellő számú és stabilitású üreget. A Kolozsvár környéki telepeket ezen kívül más is veszélyezteti: nagy esőzésekkor megnyitják a Meleg Szamoson épített víztározók zsilipeit és emiatt a hirtelen megnövekedett, erős sodrású víz gyakran mindenestül elsodorja a telepeket. Erre több helyen is láttunk konkrét példát.
Létka helység után (ahol a folyó DNy irányba fordul) egyre több lesz a fészkelésre alkalmas, nagyobb felületű homokos-agyagos partfal, ennek megfelelően a telepek gyakrabban fordulnak elő, nagyságuk is nő.
Több helyen is találtunk fészekpredációra utaló nyomot, összesen 114 kiásott üreget 7 telepen. Ezen telepek mindegyikénél a kiásott üregek száma meghaladta a tízet, valószínű rendszeresen visszajáró ragadozó "állt" rá a telepekre. A hátrahagyott nyomokból pézsmapocok, róka és házikutya jelenlétére tudtunk következtetni.
Eredményeinket a Maros hasonló szakaszán végzett vizsgálattal (Szombath et al 1993) összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a két folyó partifecske állománya nagyjából hasonló eloszlási mintázatot mutat és a költő állomány mérete is hasonló.

Köszönetnyilvánítás

Ezúton mondok köszönetet Szodoray-Parádi Farkasnak a terepmunkában nyújtott közvetlen segítségéért, valamint a Független Öko Klubnak az anyagi támogatásért.

Irodalom

Béldi, M., Mannsberg, A. (1973) A Kis-Szamos vízgyűjtő területének madárvilága. Aquila, 76-77: 165-179
Klemm, W., Kohl, I. (1988) Riparia riparia (L.), 231-232, in: Die Ornis Siebenbürgens, Band III., Studia Transylvanica, Böhlau Verlag, Köln Wien
Szép, T. (1991) Partifecske (Riparia riparia) populáció egyedszámának és túlélési valószínűségének monitoringja a Felső-Tiszán. Ornis Hungarica, 1: 37-44
Szombath, Z., Kohl, I., Kónya, I., Libus, A., Szombath, I., Sárkány-Kiss, E. (1993) A Maros romániai szakaszán fészkelő partifecske- (Riparia riparia) állomány helyzete 1991-ben. Aquila, 100: 193-199
Svensson, S. (1986) Number of pairs, timing of egg-laying and clutch size in a subalpine Sand Martin (Riparia riparia) colony, 1969-1985. Ornis Scandinavica, 17: 221-229